Gyűlöltem szegényt, ő is gyűlölt engem. Állandóan riasztott, néha ajtónyitásra, néha ajtózárásra, néha meg csak úgy. Reggel nyolckor ok nélküli dudálással ébresztett. Egyszer nem indult el, le kellett vennem az akkusarukat. Volt, hogy nyitott ajtóval nem engedte beindítani a motort, magamra kellet zárnom, hogy mehessünk végre. (A GM péerese később elmondta, hogy a riasztó nem gyári és a beszerelő szerviz kötötte be rosszul - a szerző.) Egyéves kislányom menekülni próbált belőle, egy balkanyarban kinyitotta a bal hátsó ajtót, szerencsére a Ducato ki tudott kerülni minket. (Aztán bezártam a gyerekzárat.) Épphogy csak nem fajultak a dolgok fizikai bántalmazásig (bár ő állandóan bökdöste a térdemet), szóval a teszthéten végig nagyon feszült volt köztünk a viszony. Ezt tudniuk kell, mielőtt elolvassák, miket is gondolok róla.
Matiz korában, 2001-es találkozásunk idején még nekem is tetszett. Sütött róla, hogy olcsó, de épp ezért lehetett neki megbocsátani minden hiányosságot, kényelmetlenséget. Amiből nem is volt olyan sok. Meg hát hendikeppes koreai volt szegény, mindennek örültem, amit találtam benne, még a zöld üveg is lenyűgözött.
Ez a mostani tesztautó már amerikai, hatalmas aranyszínű Chevrolet-kereszttel az orrán. A Spark alapváltozata a Direct, két légzsákkal és semmi más kényelmi vagy biztonsági extrával. 0,8 literes motorral 1,829 millióért (akcióban most 1,75-ért) vihető haza. Tesztautónk pedig még ennél is sokkal többe kerül. Eltelt négy esztendő, az 1,8 milliós alapárért már olyan versenytársak is akadnak, mint mondjuk a kétszer akkora Dacia Logan.
Új hátsó lámpák. Nekem gülü, a többieknek helyes
A mi kis Elite-ünk klímával, centrálzárral, első villanyablakkal, állítható magasságú üléssel, indításgátlóval, riasztóval 2,221 millió (akcióban kétmillió-száznegyvenegyezer és ötszáz) forint. Ezért a pénzért már elég sok mindent találni, szebbet, jobbat, nagyobbat, erősebbet is. Kérdés, hogy a ragyogó metálzöld szín és az arany embléma képes-e divatcikket kreálni a '98-as fejlesztésű, koreai születésű újbevándorlóból.
Miközben az utakat róttam a világ legkisebb Chevyjével, néha úgy éreztem, hogy igen. Átnéztek más autókból! Megfordultak a járőkelők a Spark után! Megnézték a benzinkútnál! A dolog szépséghibája, hogy kizárólag a lányokat érdekelte.
Nem vagyok lány, és visszasírom a régi Matizt. Egyszerűbb, vidámabb, őszintébb jellem volt: olcsó városi közlekedési eszköz, és többet nyújtott annál, mint ami elvárható tőle. Emlékszem, kellemesen csalódtam benne. A luxus-Sparkban is sokszor csalódtam, de nem kellemesen.
Ritka az ilyen modellfrissítés, hogy kivétel nélkül minden külső újítástól viszolyogjak. A szerkesztőségi villáminterjú azt az eredményt hozta, hogy csak én vagyok ilyen retrográd. Vagy ők mind lányok? Tetszenek nekik az új, modernizált, indexszel összeborított fényszórótestek, a számomra kimondottan gusztustalan új hátsó lámpák, nincs bajuk az első ajtóknál furán előre emelkedő övvonallal és a korábbi homorú helyett most kidomborított motorháztetővel sem (biztos, hogy beférjen a V8, höhö), ami megszüntette a Matiz nekem oly kedvelt egyterű- vagy tojásszerűségét.
Szép műszerblokk, csúnya kormány, térdbökő középkonzol
Belülről már (legalábbis látványvilágában) az én rideg lelkemnek is egyértelműen komfortosabb és igényesebb az autócska, még annak ellenére is, hogy a tervezők sírásra görbülő szájakat, rosszkedvű szmájlikat dizájnoltak mindenfelé. Szomorú a visszajelző panel, szomorú az ajtók kárpitbetétje, és szomorú az ülések varrása is.
Még szomorúbb, hogy a bal láb pihentetésére szolgáló negyedik pedál valamiért nagyon hátrakerült, így ha a bal láb a támaszon, a bal térd a hón alatt pihen. A legszomorúbb pedig, hogy a középkonzolt valamiért lejjebb eresztették és kisarkították, így a jobb térd folyamatos inzultusoknak, bökdösődésnek van kitéve, még átlagos termetű sofőré is.
Zöldben dereng
Tetszik viszont az új műszerfal. A vízhőmérő eltűnt, de újabban nagyobb autóknál is így szokás, manapság a termosztát egyedül intézi a dolgokat. A tudomány szerint a középre rakott műszereket gyorsabb és könnyebb vezetés közben szemmel tartani, mint a klasszikus pozícióban lévőket. A Chevrolet a Daewooval szemben már ezt az elvet vallja. Nekem a középre rakott órákkal nincs bajom, bár van, aki ölni tudna, ha ilyet lát. A zöld számlapok viszont szépek, az éjjeli kivilágítás még szebb, jól harmonizál a műszerblokk a klímakonzol fényeivel.
A tesztautó külső zöldje és a műszerek színe mellé a koreai-amerikai feng-shui szabályai szerint vidám zöld hieroglifákkal díszített ülés- és ajtókárpitok is felzárkóztak, Sparkunk beltere harmóniát és békét sugárzott. Talán ezt a vezetés közben kissé veszélyes andalító hangulatot próbálták szándékosan ellensúlyozni az ébren tartó térdbökögetéssel?
Szomorú félszemű
Jók az új textilbetétek, de mellettük megmaradtak az érezhetően, tapinthatóan olcsó anyagok. A gagyi kilincsek, a rettenetes kesztyűtartó továbbra sem lóg ki a pici, olcsó városi autóból, de a rettenetes háromküllős műanyag kormányon elég mosolyogtató a Chevrolet-kereszt. Pakolni lehet bőven, vannak széles polcok a térdeknél, akad zseb a jobb első ülés hátulján, a középkonzolban is elfér ez-az, és jókorák az első ajtózsebek. Ezekben kiképeztek egy-egy helyet italok számára és a váltókar tövébe is került két üreg, így a szívós kis koreaiakra tervezett, egy pohártartós Matizzal szemben a Spark már a kokakóla-mámorban fetrengő amerikai piac igényei szerint készült.