Alapvetően kétféle szennyvíz van. A háztartásoknál, irodaépületeknél kommunális szennyvíz keletkezik, kakával, pisivel, mosóporral, konyhai borzalommal. Ahol van kiépített szennyvízhálózat (ahova "bevezették a szennyvizet", ugye), ott ez szépen elfolyik, átemelő szivattyúrendszer vagy a gravitáció juttatja jó esetben a szennyvízkezelő telepre, ahol megtisztítják, rossz esetben mindjárt egy folyóba eresztik. Budapest szennyvizének fele jelenleg is tisztítatlanul kerül a Dunába. Ahol nincs szennyvízelvezetés, szippantóskocsik járnak, gyűjtik be a háztartások anyagát.

Aztán van az ipari szennyvíz. A szoft verzió például az autómosókban keletkező, híg, alig-alig szennyezett trutyi, az igazi mókát az akár galvániszappal is terhelt nehézipari szennyvíz jelenti. Ezek a folyékony szemetek jó esetben a Laciéhoz hasonló üzemek ülepítőmedencéibe kerülnek, ahol szép lassan frakciók szerint rétegződnek.

Zsombor és Ottó engedik a csövet

A felúszó olajat lefejtés után akár még kenőanyagnak is fel lehet dolgozni, ha erre nem alkalmas, égetőkbe, hőerőművek kazánjaiba kerül. A viszonylag tiszta víz marad középen, ez némi utókezelés és laborvizsgálat után, ha hozza a csatornahatárértéket, mehet vissza a természetbe. A medencék alján lerakódott iszapot pedig, ha nem tartalmaz különösen durva szennyezőanyagokat (nehézfémsókat például) erre szakosodott telephelyeken, téeszüzemekben, bányaüzemekben prizmákba rakják, beoltják baktériumokkal, amik kicsócsálják belőle az olajmaradványokat. Végül az iszapot a legtöbbször egyszerűen talajjavító anyagként szétszórják a földeken.

És van még egy szép részterület: a duguláselhárítás. A gravitációs vízelvezető rendszerben a cső lejtése 1-2 ezrelékes kell legyen (méterenként egy-két milliméter). Ha kisebb a lejtés, elpang a trutyi, ha nagyobb, a víz lefolyik, a sűreje felgyűlik. A precíz csőfektetés gyakran nem sikerül, ilyenkor időnként törvényszerűen jönni kell pucolni.

A régi, téglaépítésű csatornákban egy-két behullott tégla is képezhet gátat. No, és ott vannak a fák. Gyökerükkel elmozdítják, behorpasztják, megtörik a vezetékeket, az is dugulásokhoz vezet. Ilyenkor vagy csőgörénnyel, azaz fizikai kapirgálással kell megbontani a dugulást, vagy jön a lényegesen kímélőbb eszköz, a nagynyomású vízsugárral tisztító csőfej. Ha nincs más megoldás, marad a bontás, újracsatornázás, de ez már kőművesmunka.

A szippantóról

Ő már valószínűleg nem sok kakát zavar

Ez a Kamaz viszont még ereje teljében van

IFA-k, Kamazok, Renault-k, Mercedesek, MAN-ek készülődnek kirajzáshoz a telepen, 5, 8, 10, 12 köbméteres tartályokkal. Van, ami csak szippant, van, ami konténer gyanánt kapja hátára a tartályt, van, ami csatornamosásra is jó. Felmerül a kérdés: melyikkel akarok kimenni megnézni egy munkát? Nem tagadom, nagyon vonzanak a már-már régiségszámba menő szocialista vasak. A cégnél három szerelő gyakorlatilag mást se csinál, mint a félmillió forint értékű fosszíliákat tartja életben (ahogy Laci mondja, nyugati színvonalú szolgáltatást keleti árakon nem lehet úgy nyújtani, hogy ne támaszkodjon ezekre az öreg kocsikra is), de inkább a másik végletet választom. A legnagyobb, legerősebb, legdrágább autó a flottában 35 millió forint plusz áfa. 16 tonna vas, bő háromszáz lóerő az emberi szenny eltakarításának szolgálatában. Van-e ennél abszurdabb dolog a világon?

Mai cikkünk trágya nem hagyományos szippantó, hanem úgynevezett kombiautó. Az alap egy háromtengelyes, 6x4 hajtásképletű (azaz a hátsó négy kerék hajtott) Renault Kerax, 11,1 literes, hathengeres, 24 szelepes közös nyomócsöves turbódízelmotorral, kétezres fordulaton leadott 313 lóerővel, 1000 és 1700 között leadott 1210 Nm nyomatékkal.

Az alap egy Renault Kerax 320dCi