A MINI Cooper Cabrio masszív, kemény, férfias szerkezet. A játékautó-imidzs tehát csalóka, az autóban ugyanis a gázpedáltól a kuplungig, a féktől a váltókarig mindennel dolgozni kell. Minden alkatrész kifejti - és itt egy eddig nem létező, általam konstruált szakkifejezés következik - azt a jóleső minőségi ellenállást, amitől a sofőrnek az az érzése támad, hogy ő most tényleg, igazán vezet, méghozzá egy ízig-vérig sportautót. A vajpuha kuplung kényelmes, de nem sugall tartósságot, kifinomultságot, precizitást vagy megbízhatóságot, egyáltalán semmit sem sugall. Ha viszont dolgozni kell vele, a folyamatok mégis precízen, könnyeden mennek végbe, az az igazi. Ha nem dolgozni, hanem küzdeni kell valamivel, az már persze megint más. Az már a ló másik oldala. Vagy egy IFA.

Egyedül a váltóval volt problémám. Kicsit akadozik. Bármilyen más autóban lenne, szó nélkül hagynám, de a MINI-be jobb kéne. A többi szerkezet tökéletes. A Cooper egyhatos motorja 7000-ig pörög, 116 lóerőt teljesít hatezres fordulaton, maximális nyomatéka 150 Nm, 4500-as percenkénti főtengelyfordulat mellett. A biztonságos, merev karosszéria kialakításának érdekében növelték az acél oldalküszöbök lemezvastagságát, merevítőlemezeket és tartókat építettek a nyitott változatba, amitől ez a keménytetősnél jóval nehezebb lett - 1175-1250 kg felszereltségtől függően -, de még ezzel a plusz súllyal is 9,8 másodperc alatt eléri a 100-at.

A motor hangja kifejezetten morcos. Kis fordulaton nem várhatunk csodát, de 4500 környékén erősen megélénkül, és a feszes futómű meg a kicsi, nyitott kasztni hatására ott és akkor minimum 130-ra becsülnénk a lovak számát. A motor karakterisztikája csodálatos, az élmény nagyon intenzív. A 9,8 másodperces százas sprint megfelel annak, amit mostanában a kétliteres turbódízelek produkálnak, csak a szájunkon lévő mosoly szélesebb a MINI-ben, és akkor még nem is említettem a közvetlen gázreakciót. Jackie Chan vs. Akebono.

Az autó méretéhez viszonyítva nagy a nyom- és tengelytáv, és minden autóhoz viszonyítva zseniális a futómű. A MINI egyáltalán nem billeg, remek a súlyelosztása, és borzasztóan jól fordul. Az út minden részletét érezzük, a futómű mégis kényelmes, az úthibák okozta rázkódás természetesen erőteljesebb, mint egy sima személyautóban, de egyáltalán nem vészes. Tesztautónk alapesetben, mint minden rendes személyautó, némileg alulkormányzott ugyan, de nagy sebességnél erősebb kormánymozdulatra hajlamos kidobni a fenekét, vagyis kitűnő játékszer. A Cooper S 170 lóerejéhez még 30%-os diffizárt is rendelhetünk, a Cooperhez fölösleges lenne, enélkül sincs gond a kigyorsításokkal.

A váltón kívül találtam még egy apró hibát: a multifunkciós kormánykerék feláras, vagyis minduntalan nyúlkálhatunk a rádióhoz vezetés közben, de tolatóradart, ami egy ilyen kicsi autónál nem hiszem, hogy a legfontosabb kiegészítők közé tartozik, már alapáron kapunk. Ennyi. A többivel elégedett voltam. A MINI Cooper Cabrio nagyon komoly kisautó, bőven megér majd' másfél Peugeot 206 CC-t.

A szerző értékelése