Kinn felejtett vasúti kereszteződés

Nincs menekvés, Budakeszi felé is keresztezni kell a kísértetvasutat

Van itt ugyanis egy vasúti átjáró. Hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, a sínpár átlósan szeli át az 1-est, majd pár tíz méterrel arrébb az M1-es felől Budakeszire vezető utat is. Így ebben a komplex közlekedési gócpontban, ha jól számolom, hat darab fénysorompó biztosítja az autózók-vonatozók épségét.

A valódi biztonságot mégsem a fényjelző készülék adja ebben a szintbeli vasúti átjáróban. Sokkal inkább az a tény, hogy a sínpár az aszfalttól egy-két méterre minden irányban véget ér.

Egy szép őszi napon, miután átdöcögtem az átjáró töredezett aszfaltján, nem bírtam magammal tovább. Kiszálltam, megnéztem, honnan hová visz a sín. Láttam, hogy sehonnan, sehová. Lefotóztam a környéket, továbbautóztam, aztán mindenféle egyéb elfoglaltság miatt jó pár hétig elhanyagoltam a témát (ez a magyarázat a zöldellő környezetre is).

Mígnem aztán egy szintén szép téli napon arra lettem figyelmes, hogy mávos egyenmunkaruhás munkások javítgatják a fénysorompót. Egyikük éppen a fényjelző berendezést törölgette, hogy jobban lássák az autósok: szabad az út.

Lázas munka

Hát, mondom, ilyen nincs. Az is elég fantasztikus, hogy senkinek sem jut eszébe leaszfaltozni azt a kétszer hat méternyi sávot, ahol egy számjegyű főút forgalmát lassítja egy nem létező vasúti forgalmat biztosító átjáró. No de hogy a nem éppen fényes anyagi helyzetben lévő MÁV arra is tud energiát fordítani, hogy ez a berendezés hibátlanul működjön - mert első a biztonság! -, nem gondoltam volna.

A melósok megengedték, hogy lefotózzam a szorgos munkát, bár ők csak hátukat adták a képekhez. Azt is elmondták, hogy jól gondolom, tényleg a MÁV gondoskodik az állagmegóvásról. Meg hogy a sínt évekkel ezelőtt ellopták, de ők rendszeresen járnak karbantartani.

Csak jól lássék!

Nekiálltam telefonálni, felhívtam a sok-sok illetékest, mit lehetne tenni a szellemvasút felszámolására. Ahogy előre gondoltam, a kísértetvonatot előjelző berendezés is a több bába közt elvesző tipikus magyar gyermek.

A vasút tud a jelenségről. Válaszukat idemásoltam az alanti kis keretesbe, a lényege az, hogy fel lehetne számolni a kereszteződést, de nem számolják fel. Úgy tűnik, egyszerűbb karbantartani és működtetni az örökkévalóságig, mint kiemelni a fénysorompókat, kiszedni a síneket és leaszfaltozni a helyüket. Ej ráérünk arra még. Az autósok meg kibírják azt a fékezést és döccenőt, mit számít egy értelmetlen lassítás egy egy számjegyű állami főúton.

A MÁV álláspontja

A kérdéses sorompó egy Budaörs után, a vasúti fővonalból kiágazó iparvágányon van. Az iparvágányt legutóbb a Posta használta, de tulajdonjoga most még rendezés alatt van.

Az iparvágányt évek óta nem használják. A Budaörs-Biatorbágy vasútvonal két évvel ezelőtti átépítésekor is volt terv és próbálkozás a megszüntetésre, de az különféle okok miatt meghiúsult. A használaton kívüli állapotra valószínűleg többen felfigyeltek, mert kb. egy éve egy óvatlan pillanatban körülbelül egy kilométernyi vágányt ismeretlen személyek felszedtek és eltulajdonítottak.

Az iparvágányok létesítése a 15/1987(XII.27) számú miniszteri rendelet értelmében hatóságiengedély-köteles (illetékes a Központi Közlekedési Felügyelet Vasúti Felügyelet). A bontás természetesen költségekkel is jár (leselejtezés, rekultiválás stb.). A sorompóberendezés üzemeltetését a MÁV végzi, elbontása ugyancsak hatóságiengedély-köteles (illetékes a Pest Megyei Közlekedési Felügyelet). Korábbi megkeresésnél az iparvágánnyal kapcsolatos kérdés tisztázatlansága volt az egyértelmű megszüntetés leglényegesebb akadálya. Abban az esetben viszont, ha a vasúttársaság a sorompót nem tudja - rajta kívül álló okok miatt sem - megszüntetni, gondoskodnia kell annak üzemszerű működéséről, még akkor is, ha ott vonatközlekedés nincs. A helyszínt nem ismerő autósok jogosan üzemzavarnak értékelnék, amennyiben semmiféle fényjelzést nem mutatna a készülék.

Állagvédelmi okokból és a költségcsökkentés érdekében természetesen a sorompóból minden értékes alkatrészt már eltávolított a MÁV, csak a fehér villogtatás maradt benne - lévén, hogy más jelzésre nincsen szükség ezen a helyszínen. A teljes megszüntetés a vasúttársaságnak is érdeke, napirenden levő kérdés.

Üdvözlettel:

Kavalecz Imre
MÁV Rt. sajtószóvivő

A Közlekedési Főfelügyelet sajtóreferense szerint az úttal kapcsolatos kérdések a megyei közútkezelőhöz tartoznak, ők semmit sem tudnak tenni a szellemvasút felszámolására, bár a hatósági jogkör valóban náluk van. Előbb azonban meg kell vizsgálni, tényleg indokolt-e az átjáró megszüntetése.

Maradék sínszegek

Felhívtam hát a Pest Megyei Közlekedési Felügyeletet: ők mit gondolnak az ügyről. Revuczky Gyula, a megyei KKF igazgatója elmondta, hogy az átjáró telepítése vagy megszüntetése a MÁV dolga. De ez az egész voltaképpen nem hozzájuk tartozik, hiszen a hatósági döntés a KFF (ld. előző bekezdés) jogköre, az út üzemeltetése pedig a Pest megyei közútkezelő kht.-hez tartozik, beszéljek velül. A titkárságtól kaptam egy telefonszámot.

Újabb bába született hát, sőt mindjárt kettő. A telefonszám ugyanis egy olyan iroda központjába vitt, amely nemcsak a közútkezelőt szolgálja ki, hanem egy másik szervezetet, a közlekedési minisztérium háttérszolgáltatóját, az úgynevezett Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgatóságot is. A központos valami belső intuíciótól vezérelve őket kapcsolta.

Ugyancsak rövid vasútvonal

Itt egy Nagy Zoltán nevű úrral sikerült beszélnem, aki a Forgalomtechnikai Osztályon dolgozik, ha jól emlékszem. Megerősítette, hogy a sorompó megszüntetése a KFF jogköre, és elmondta, hogy ők ezzel az üggyel nem tudnak mit kezdeni, nem az ő feladatuk, ellenben beszéljek Thomka Péterrel.

Már mindjárt vége, tartsanak ki, kedves olvasók!

A természet visszaköveteli, ami az övé

Thomka Péter a (nagy levegő!) Magyar Közút Állami Közútkezelő-Fejlesztő Műszaki és Információs Kht. Pest megyei Igazgatóságának Forgalomtechnikai Osztályát vezeti. Ismeri az iparvágány történetét, rögtön mondta, hogy a sínpár régen az ISG nevű hadiüzemet szolgálta ki, később a Posta kábelgyárából szállították rajta a nagy spulnikat. Hogy jelenleg mi van vele, arról nem sokat tudott, mindenesetre megerősítette, hogy hivatalosan megszüntetni a nem létező forgalmat óvó átjárót csak hatóságilag lehet: újra a KFF.

De az átjáró megszüntetését a tulajdonosnak kell kérnie, ami valószínűleg (lásd a fenti keretest) a MÁV. Ha egyszer, valamikor a MÁV kéri a felszámolást, majd alaposan, körültekintően megvizsgálják, tényleg indokolt-e az évek óta nem létező sínek rövidke, aszfaltba ágyazott mementójának kibontása.

Dokumentáló természetű olvasóink nyugodjanak meg, nem kell rohanni a fényképezőgépért, és száguldani megörökíteni a közlekedési abszurd műfajának kis budaörsi emlékművét. Ráérnek, az eljárás az osztályvezető szerint fél évet biztosan igénybe fog venni. Ha egyáltalán valamikor elkezdődik. Uramatyám, MÁV, KFF, Megyei KF, Magyar Közút, ÚKIg, mind állami szervezet, értünk, állampolgárokért vannak. Mi, állampolgárok meg évek óta lassítunk és döcögünk feleslegesen, mert a számtalan ügyintéző, igazgató, szóvivő és adminisztrátor között senki sem akad, aki kicsákányozná azt a négy szál sínt, és beaszfaltozná a rést.

Aztán vagy lesz ott még valaha iparvágány, vagy nem, de addig sem kéne évekig fenntartani ezt a tragikomikus helyzetet.