Azért aranyos. Külsejével rögtön meghódítja a női szíveket, különösképp igaz ez a gyakran látható aranyszín fényezéssel ellátott példányokra. De mit is mondok: aranysárga az! És van még: Casablanca fehér, Kobaltkék, Szuper-piros, Sötét zafír, Égkék, Levélzöld, Narancssárga, Halvány ezüst (forrás: http://www.daewoo.hu/ ).

A tulajdonságokat en bloc tekintve a kocsival semmi gond; ár-érték arány és funkcionalitás tekintetében a bevallott célcsoport, a "friss házasok, egyedülálló fiatalok - főleg diákok - , a fizetésből élők, a kisvállalkozók és a háziasszonyok" minden kívánalmának megfelel. Olcsó, keveset eszik, igénytelen, jópofa és elvisz A-ból B-be. Különösen, ha A és B egyazon városban található.

Nem is lenne koreai, ha nem lenne ősatyja: a Matiz a '80-as évek elején kitalált Suzuki Alto, illetve az annak alapján nyugvó Tico fő szerkezeti elemeit rejti. Az alma azonban jó messze esett a fától; a Giugiaro nevével fémjelzett, újonnan kreált karosszéria kívülről nézve kellemesen gömbölyded, mókás a delfinszerű orr-rész a lüke lámpákkal, látszik, hogy Matyi külseje nem egy japán antik autó ráncfellvarrásával született. A 13''-os felniket takaró szolíd "ötküllős" dísztárcsákkal, tetőkorláttal, a kasztnit körbefogó kontúros dodzsemkerettel, elöl a határozott levegőbeömlőkkel az autócska könnyed, sportos, fickós képet mutat.

A szemlélő jó érzése megmarad az utastér négy ajtaja valamelyikének feltárása után is. Előre könnyű beszállni, hátra pedig jóval könnyebb, mint pl. a Swiftbe; tervezéskor az ajtók mérete a karosszéria nyújtása nélkül nem volt növelhető. A beltér színvilága világos, vidám. Essünk túl gyorsan a negatívumokon: az ajtókat takaró egybeműanyag kissé igénytelennek hat, de ez az olcsó megoldás a kategóriában megszokott, sőt: a VW Polo hasonló minőségű belterére gondolva lehet, hogy - a jelenlegi paradigmákból levezetve - ez a jó minőség jele. Nagyon gyatra viszont a műszerfal, a kapcsolók és a kilincsek egyforma fekete műanyaga: ezeket az elemeket nyilván ledarált vásári játékpisztolyokból fröccsöntötték újra.

Ha előre ülök a 180 centimmel és beállítom az ülést (a támla dőlését a veszélyes, bár gyors japános billentéssel), nyugodtan beülhetek magam mögé hátra: a térdem éppen nem éri a hátam. Ekkor tűnik fel a fejtér nagysága is; az egyenesen hátravitt tetőlemeznek köszönhetően jóval kellemesebb hátul a Matizban magasnak lenni, mint például a Golf IV-ben. Üljünk vissza magunk elé: a kezelőszervek egyértelműek, jók, bár a bajuszkapcsolók a 15 éves japán autókból köszönnek vissza.

Jó pont, hogy a hátsó ködlámpa kapcsolója a világítás lekapcsolásakor elfelejti, hogy valaha is fel volt kattintva. A német újságírók örvendezhetnek, a vészvillogó kapcsolójáért egyforma eséllyel küzdhet utas és pilóta. Jól beállíthatók a szellőzőrostélyok és egyszerű a műszerfalon való eligazodás - mi kell még? Megmondom: az ablakemelő normális elhelyezése - jelenleg a kézifék és a váltókar között kell kitapogatnunk a kapcsolókat. Persze az is nagy szó, hogy nem kell tekergetni. Hátulra nem jutott ilyen nyalánkság, cserébe viszont nem kell sokat fáradni: az ablak félúton lefelé már be is fejezte pályáját.

Ja, és még valami. Matyi ötszemélyes mivoltát a forgalmi engedélyen túl mi sem bizonyítja ékesebben, minthogy hátsó üléstámlája nem hogy osztva, de 2/3-1/3 arányban dönthető előre. Nyitva az út a nagymama-nagypapa-színes TV, nagymama-hűtőgép, nagypapa-bicikli-kutya, stb. kombinációk előtt. Hosszú útra azért inkább csak gyerekből üljön három a hátsó padra.

A gyújtáskapcsoló határozott akadáspontok nélkül forog el a START pozícióig. A Check Engine ikonjának elalvását célszerű kivárni, ez jelzi, hogy az AC felszippantotta az első adag benzint. (Amúgy a benzinszivattyú nyilván konstrukciós hibás, nagyon lassan szállít. Matyi fogyasztása városban alig hat liter.) Az autó szépen indul, hiába várom az ezres Suzukitól megszokott háromhengeres vibrációt, ez itt elmarad: a motorfelfüggesztést a német Metzeler cég készítette.

A kuplung nőiesen könnyed, viszont 43-as lábbal sem akadok össze a fékkel. A váltó sajnos gagyi, még a Ticóé is pontosabb és rövidebb járású volt. A parkolósávból indulva és megfordulva a kétsávos úton örömmel tapasztalom, hogy a szemközti járdaszegélytől jó méterrel belül maradok.

A kormány vékony, kellemetlen anyagú, viszont 10 óra 10 percnél a hüvelykujj két kis domborulaton kitámasztható. A gép szervokormányos, de ez a tény még álló helyzetben is csak a fordulatszám enyhe esésében nyilvánul meg, a rásegítő erő minimális. Ez nem jelenti, hogy a kormányt nehéz tekergetni, inkább csak arra utal, hogy a 778 kilós önsúlyhoz a szervo enyhén szólva felesleges.

Matyi városban kellően dinamikus, 1.4-ig még lámpától való versenyzésekbe is belefoghatunk - 60-ig. Utána elfogy az erő, az utazósebesség országúton 100-120 körül van, a vége 140, de ekkor már olyan érzésünk van, mintha véletlenül 380V-ra kötöttük volna a porszívót.

800 köbcentitől nem lehet csodákat várni, a maximális teljesítmény 51 LE, a nyomaték mosolyogtató: 68,6 Nm. Mindezt egy SOHC, kétszelepes pici motor nyújtja, melyet a gyártó szerint legfőbb fejlesztésként a műanyag, sima felületű szívócső röpít a mennybe.

A viharoktól Isten őrizze a Matiz-tulajokat, a nagy oldalfelületen szívesen megtámaszkodik a szél. Az autó kategóriáját meghazudtolva veszi az úthibákat, normális sebességig a komfortérzet kiváló. Ha esőbe keverednénk, elöl az aszimmetrikus ablaktörlővel szinte a teljes üvegfelület letörölhető, hátul az ablaktörlő karjába épített spricni segít a tisztánlátásban.

Matyi egyik pilótájának, a képünkön a 104 literes 8-) csomagtartóban (melynek tetejét a Punto II-höz hasonlóan a PUSZTA LEMEZT megfogva emelhetjük fel) helyet foglaló fiatalasszonynak arra a kérdésünkre, mi a zavarja a gépben, csak hosszas gondolkodás után sikerült két dolgot megemlíteni. Mindkettő elmegy dicséretnek is. Nr. 1: csak egy pohártartó van a középkonzolban. Nr. 2: a vezetőoldali napellenző piperetükre nem takarható el, éjszaka néha zavaró lehet, hogy a Nap ellen védekezve szemünkbe süt a minket követők fényszórója.

A Matizok rapszodikus felszereltsége miatt a tesztelt SE (Matyi) hátul nem tartalmaz fejtámlát, van viszont két automata és egy kétpontos hagyományos (antik) öv; elöl nincs légzsák, van viszont a tetőn korlát. És villanyablak. És szervokormány. És "Objects in the mirror are closer than they appear" - figyelmeztetés. És centrálzár. És zöld üveg. És indításgátló. Na!? Mi folyik itt? Ez egy kisautó!

A gyár esküszik az autó hihetetlen passzív biztonságára, én csak annyit említenék még egyszer: 778 kiló, emellett 3495 mm hossz és 1495 mm szélesség. A Volvo nagyobb. És szinte az összes többi autó is.

Az importőr az autót a Ford KA, a Seat Arosa, a Renault Twingo és a Fiat Cinquecento ellenfelének szánja a magyar piacon. Kérdés, hogy a Daewoo Hungary Kft. szerint a Seicento sikerült annyira jól, hogy a Matiz tényleg csak egy használt Fiat kesztyűtartóját veheti fel, vagy a site-ot frissítik kissé ritkán az események zajló áradásához képest. Tapasztalati tény mindenesetre, hogy Matyi az áráért is és abszolút értelemben is egy használható, vidám és olcsó autó.