Az első látásra feltűnt, hogy a tesztelt modell messzemenően túlmutat egy alap Wagon R-en, ami az árának nem, de a kinézetéenk annál inkább jót tett. Persze csak relatíve, mert egy designos kenyérpiritó legalább ilyen jól mutatna, ha kerekei lennének.

Könnyűfém felnik, tetőspoiler, ködlámpák, fehér számlapos kilométeróra és egyéb ritka finomságok borzolták szerkesztőségünk kedélyeit. Más kérdés, hogy a 13 colos felnik apró méretük miatt csak visszafogottan emelik a látványt és hogy egyesekből szánakozást váltanak ki, tetszés helyett. Pedig ennyire tényleg nem vészes a helyzet.

Nem szabad megfeledkezni róluk, sőt inkább bele kell kapaszkodni a kicsi kocsi pozitív tulajdonságaiba. Ezen tulajdonságok pedig főként a pénztárcánkra vannak jó hatással, ami jócskán megnöveli értéküket. Az autó ára sajnos már abszolút nem mondható kedvezőnek, viszont a fenttartása annál inkább.

Viszonylag alacsony áron juthatunk alkatrészhez és a szervizt is ritkán kell Suzukikkal látogatni. Valaki igénytelenségnek, mi inkább megbízthatóságnak neveznénk ezt a tulajdonságot. A Swifthez hasonlóan kedvező fogyasztást a Wagon R+-től viszont ne várjunk, főleg az Ignisből ismert motorral szerelt változatoktól.

A változó szelepvezérléses, 16 szelepes motor, a gyenge légellenállási tényezővel kombinálva, sajnos már nem produkál 6 liter körüli fogyasztást városban. Közelebb járunk az igazsághoz, ha plusz 3 literrel megtoldjuk az előbbi értéket.

Persze nem kell a 93 lóerős változatot választani, viszont ha mégis így teszünk, akkor a menetteljesítményekben nem fogunk csalódni. A váltó hibátlan, sok francia, olasz, sőt még német gyártó is megirigyelhetné. A fokozatok egymástól jól elhatároltak, jól kapcsolhatóak, még a Lucky Luke kezűeknek is.

Egyértelműen a futómű az autó leggyengébb pontja

A motor kis túlzással kétkerekűeket megszégyenítő érzékenységgel pörög és ráadásul nagyon szereti a piros mező környékét. Magas fordulaton érdemes használni a tempós haladás érdekében, ami szép motorhanggal jár együtt. A motor talán egyetlen hibája is ebből fakad.

Elindulásnál könnyen túlpörgethető a motor, amivel rossz benyomást teszünk a közlekedés többi résztvevőjére, és a kuplungnak sem ideális. Leheletnyi érintéssel viszont sikerült többször lefulladni, amivel szintén nem írtunk jó pontot a Suzuki számlájára. Némi megszokás után, azonban rajtprogram-szerűen produkáltuk a meglepő gyorsulásokat.

A motorszigetelés hiánya, valamint a kellemesen sportos hangok tovább növelik a gyorsulás okozta eufóriát. A 12,8 másodperc tényleg nem rossz érték a 100 km/órás sebesség elérésében, kár viszont, hogy a végsebesség 160-nál hirtelen elfogy.

Szerencsének is felfogható, mivel a motoron kívül a nagy sebességet az autó egyetlen porcikája sem kívánja. A rendkívül egyszerű futómű (hátul merev tengely), a magas karosszériával rendkívül érzékeny a szélre és a heves kormánymozdulatokra is.

93 lóerővel meglehetősen fürgén mozog a Wagon R+

Az utasokra akaratunk ellenére is bármikor ráhozhatjuk a frászt, mivel a kanyarodási lehetőségek meglehetősen behatároltak. Rémisztően hat egy erős oldaldőléssel bevett kanyar. Ennél csak akkor esik jobban a kanyarvétel, ha közben a belső íven haladó első kerek heves kaparásba kezd.

Bátor pilóták nagy eséllyel csikorgathatják a gumikat bármekkora sebességnél, mindössze egy hirtelen bevett kanyar szükséges hozzá. Tesztautónk utasterében viszonylag csend honolt a közepes minőségű városi utakon.

Egy jól irányzott kátyú, vagy vasúti átjáró viszont rossz hatással van kényelemérzetünkre. A hátsó rész labdaszerűen képes pattogni, ami kanyarban lehet leginkább rémisztő. Hétköznapi halandók részére talán kicsit sok ez a teljesítmény. A kanyarodási képességekhez mérten az autó túl könnyen gyorsul.

Nézzük a belső értékeket! Belül az egyszerűség és a praktikusság vetette meg a lábát, opelos módra. Ennek legfőbb bizonyítéka a fényszóró kapcsoló kihúzására felgyulladó belső világítás. A műszerfal és a középkonzol egyszerű, jól átlátható, és mégsem csúnya. Mindent könnyedén megtalálni, nem okoz fejtörést az alapvető funkciók használata.

Talán az sem zavar meg sokakat, hogy a vezető napellenzőjén is ott van a címke, amely a háttal felszerelt gyermekülés és a légzsák negatív kombinációjára hívja fel a figyelmet. A 93 lóerős teljesítmény már bőven elegendő ahhoz, hogy a klíma érezhető teljesítménycsökkenés nélkül dolgozzon.

Meglepően sok pakolórekeszt találunk a Wagon R+-ban. Az ülések ajtó felé néző oldalán használható méretű polcot találtunk, de a kormány alatt lévő polc, a kesztyűtartó és a térképzsebek egyaránt használhatóak.

A kormány kidolgozásán és fogásán nincs kifogásolni való, viszont nem állítható. Ennek ellenére szinte mindenki jól ült az autóban, a magas üléspozíciónak köszönhetően. Belülről szerencsére nincs "egérkamion" érzésünk mivel a magasabban elhelyezett ülések és a magas belmagasság kellő, néha túlzott magabiztosságot sugároznak.

Habár az első ülések nem tolhatóak eléggé hátra, a kellően nagy fejtér miatt nem érezzük az első sorban kicsinek a helyet. A második sorban ülőket a fejtér már nem kárpótolja a lábtérben elszenvedett súlyos veszteségek miatt. Hátul mindenkinek jár a fejtámla és a hárompontos biztonsági öv.

Az alaphelyzetben 300 literes csomagtartó csak kisebb bevásárlásokhoz elegendő, a síkba lehajtható hátsó üléstámlák segítségével viszont viszont tisztességes méretű teret alakíthatunk ki.

Hétköznapi használatra nincs szükség a 93 lóerőre és a megnövekedett fogyasztásra, mivel a futómű úgysem támogatja a száguldást. Az "egyenesmenők" és a motorhangok szerelmesei viszont jól múlathatják az utazással töltött időt, bár valószínűleg a 2 750 000 forintos alapár sokakat igényük csökkentésére késztethet.

Egytől egyig pozitívan csalódik, aki először ül Wagon R+-ban. Igényesebb futóművel egy teljesen kulturált autó válhatna a Wagon R+-ból.